Broken

 (afféle zsúfolt művészkávéház, füst, változatos székek és különféle tárgyak asztallá alakítva, a falakra rinocéroszok vannak pingálva)

(spanyolok asztala)

- Szia, oda ülj, az a te helyed. Bemutatlak a spanyoloknak. I would introduce you...
- Encantand...o?
- Encantandas!
- O, mérci: encantandas.
- Milyen napod volt ma?
- Usual...
- Jó estét, tanárnő, mit hozhatok?
- Á, maga az... Nos, hogy áll a szillogizmusokkal?
- Hát, őszintén szólva...
- Jó, de utoljára magyarázom el: a szillogizmus magába foglalja először: a főtételt, másodszor a második, és végül a desszert: a konklúzió.
- Milyen konklúziót hozhatok?
- Fél deci Hungaria extra dry-t. And you, you never drink alkohol?
- No, and I don´t smoke, and with the guys... so-so.
- Are you studying here?
- Only for three months, at medicine, you know, with Erasmus Grant.
- And how do you see the town and the people from here?
- We just talked about, that it looks as Madrid, let me see, one, two, three, four, five, six, seven, eight, nine, ten, eleven, twelve, thirteen, fourteen, fifteen, sixteen, seventeen, eighteen, nineteen, twenty – yes! twenty years ago.
- In what respect?
- How? Oh, yea, you know, all those stuffs, the shiny, cheap bugs, little shabby houses with huge lighting ads on them, Mc Donalds and Humpty Dumpty.
- Do you meen Hungry Bunny?
- How did I say?
- Nevermind, the end is quite the same.

(A többi asztalt, a vécére jövő – menő embereket kezdik nézni. Kortyintanak italukból, a spanyolok a szomszédos gyroszostól hozott shaurmákat esznek, a magyarok cigarettáznak.)

- Tudod, ez a baszk lány, Aitziber az egyetlen, aki felfogja, hogy nem románok vagyunk.
- Mondtad a Trianont?
- Naná. De azt mondták, az rég volt.

(mobilosok asztala – haton vannak, mind a haton telefonoznak)

- Nem.
- Ugyanolyan a frizurája, mint máskor.
- Csak a szokásos egzisztenciaharcos fazon.
- Amikor láttam, hogy ez a film is tele van buzikkal, mondtam a csávónak, húzzunk innen. Sajnálta a kidobott zsozsót, de nem tört meg, nézte volna meg jobban, hova hív el.
- Nem hiszem el, hogy valaki ennyire hülye.
- Már unom a pizzát, mondtam neki, azt mondta, ő is unja, de ez van.
- Nem.
- Végy egy kört, mondd ki – körmondat lesz.
- Hát, ez nem fog menni, teljesen be vagyok táblázva.
- Az én házam az én váram, vagy ahogy az angol mondja: mea culpa, mea maxima.
- Itt vacakolok, szivi, a lerobbant géppel, legalább az alapinfókat tudjam kiszívni belőle, ahogy elnézem, még legalább három óra.
- Monday, Tuesday, Wednesday, Thursday, Friday, Saturday, Sunday.
- Majd küldünk képeslapot.
- Annyit eszem, amennyi jólesik, mégsem hízom.
- Mondtam már: nem.
- Nézzetek be, itt dekkolunk még egy ideig.
- Ehhez még nem elég öreg.
- Karesz megivott két teát, evett két joghurtot és egy fél kiflit, és hízott három kilót.

(Az asztal több Singer varrógép összetolva. Csak lányok ülnek, rövid, cakkosra vágott haj, színes polók, miniszoknyák, vagy nem, a varrásra koncentrálnak, pedáloznak, beigazítják a rongyot a gép tűi alá, föl sem néznek, ha néha szólnak egymáshoz. De olykor, szemük sarkából, a szomszéd asztalra pillantanak. Összevarrnak mindent, ami kezük ügyébe esik: sálakat, kabátujjakat, sapkákat – a varrógépek egy pillanatra sem állnak meg.)

- Neked mikor mondta meg?
- Hát, az első holdhónapom idején.
- S azóta minden rendben?
- Hát.
- Fonák egy dolog.
- Ezért egyre kevesebb a gólya.
- Valamit valamiért. Azt mégsem lehet, hogy állandóan gyerekünk legyen.
- Nem is.
- Aztán elment...?
- El.
- És írt-e...?
- Írt. Meg telefonált is.
- Igen?
- Hogy menjek én is.
- És?
- Nem is tudom.
- Hát én mennék.
- Én biztos nem.
- Én igen.
-Én nem.
- Én igen.
- Én nem.

(A „Székely rulett“ asztal. Fiatal férfiak tolonganak egy majdhogynem szabályos rulettasztal körül, annyi a különbség, hogy a számok helyett városok nevei vannak: Amsterdam, Ankara, Athén, Belgrád, Berlin, Bécs, Bratislava, Brüsszel, Buenos Aires, Chisinau, Koppenhága, Helszinki, Lisszabon, Ljubljana, London, Los Angeles, Madrid, Melbourne, Montréal, Moszkva, Oslo, Párizs, Prága, Róma, Sao Paolo, Szarajevó, Szófia, Stockholm, Tirana, Varsó, Zágráb. Krupié nincs, egymás kezébe adják a golyót, kiabálnak, ki-ki magának gurít, a többiek cukkolják, a gurító lejegyzi egy cigisdobozra, gyufára, újságpapírszélre, ami éppen akad, a városnevet, sóhajt, erre már senki nem figyel, végül leül a bárpulthoz s kér egy deci Hungaria extra dry-t. Néhányszor megismétlődik a jelenet, egyre többen ülnek a bárpultnál, nézgetik, esetleg gyakorolhathatják is magukban – sajátos kiejtéssel – a városnevet, ki-ki a magáét. A bejárat felől egyszercsak rövid, éles fütty hangzik, mire a fiúk feltapadnak a falra, hátulról magukhoz ölelve egy-egy rinocéroszt. Idős, délceg férfi lép be, hosszú, ám lógó bajusz, cowboykalap, rövid irhabunda, székelyharisnya és csizma. Gyors oldalpillantás a magában rostokoló rulettre, két hüvelykjét nadrágkorcába akasztva körülnéz, fejét ingatva mondogatja: „esszeváglak, istenuccse esszeváglak“, s lassan, döngő léptekkel kiballag. A fiúk leugranak a rinocéroszokról, újra körülállják a rulettet, gurítanak, városneveket kiabálnak.)

(magyarok asztala)

- Ha valahol máshol történt volna mindez, más országban, s az ember csak úgy olvasná az újságban, akkor nyugodtan meg lehetne vitatni a dolgot, tanulmányozni a kérdést minden oldalról, tárgyilagosan le lehetne vonni a tanulságokat... akadémikus vitákat lehetne szervezni, meg lehetne hívni tudósokat, írókat, jogászokat, művelt hölgyeket, művészeket... S egyszerű embereket is az utcáról, ez érdekes, izgalmas, tanulságos lenne... De mikor mindez veled történik meg, mikor egyszerre csak ott állsz szemben a brutális tényekkel, akkor nem mondhatod, hogy semmi közöd hozzá, sokkal jobban megrendülsz, semhogy hidegvérrel tűrhesd. Engem ez megdöbbent, igenis megdöbbent! Nem térek magamhoz.

- Mindenki úgy szublimál, ahogy tud.
- Mi ezt megfigyeljük, tanulmányozzuk, ez a dolgunk, de érinteni nem érint.
- Természettudomány és demokrácia nem kompatibilisek.
- Engem is megdöbbentett, akárcsak magát. De kezdek már hozzászokni.
- Magának jobbak az idegei. Örüljön neki! De nem gondolja, hogy ez katasztrófa?
- Az utóbbi fél évben, kérem, öt európai fővárosban jártam.
- Egy szóval sem mondtam, hogy szerencse. Ne higgye, hogy én a rinocéroszok pártján vagyok...
- A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a történelem nem aktuális.
- Kit szeretsz jobban: az anyukádat vagy az apukádat?
- Arról nem is beszélve, hogy itt még arról sem döntöttek a parlamentben, hogy a paraszolvenciát helyesnek vagy elitélendőnek kell tartanunk.
- Azért valamit nem értek. Miért közli az újság a halottak korát, és miért nem az újszülöttekét? Abszurdum!

(hallássérültek asztala. Hárman vannak. Jelbeszéd.)[1]

(románok asztala)

- Sorry, crede-mă, n-am făcut-o intenţionat.
- Esti feminist, mă?
- Ştiţi bancul ăla cu balena la Satu Mare?
- Vero.
- Care balenă?
- Uite-te mă, ăştia nici nu-s rinoceri.
- Chiar? Feminist get beget? Ca-n anii ´60?
- O balenă împăiată merge pe strada Boioi...
- Şi pîn´ la urmă, per che?
- Şi se-ntîlneşte cu o farfurie zburătoare. Unde te duci, baleno împăiată?
- Îmi stă fain. Uite că m-am tot uitat în oglindă, am încercat Bhagavad Ghita, am încercat grecii antici, Savonarola, Erasmus, marchizul de Sade, încercasem, încercasem de toate, de la xenofobie pîn´la ecologism, dar tot cu feminismul militant am rămas.
- Uite că bag pula, şi mă duc în America, zise balena, şi aşa şi o făcut.
- De de unde atiţîia rinoceri! Mistreţi cu accesorii.

(A Székely Rulett. Fütty, a fiúk feltapadnak a rinocéroszokra. Belép a lógó bajusz, cowboykalap, csizma, stb. Gyors oldalpillantás, két hüvelyk nadrágkorcba, „esszeváglak, istenuccse esszeváglak“, lassú, döngő léptek. A fiúk leugranak a rinocéroszokról, újra körülállják a rulettet, gurítanak, városneveket kiabálnak.)

(chatroomosok asztala)

- Nyilván nem erre számítottunk.
- Unikumot kérek, mert az nem hazudik.
- Nem kell parázni, csak a virtuális identitás ér valamit.
- Ebben a sárló realitásban mind be vagyunk osztva.
- A videokölcsönzőben külön rekeszekben vannak a francia filmek, zárójelben föltüntetik: érzelmesek, szexisek, az olaszok (szociálisak), a spanyolok (dramatikusak), az oroszok (mélyek), a dánok (intellektuálisan érzékenyek), a németek (szőkék)...
- Ó, de édi: én egyszerre vagyok francia, olasz, spanyol, orosz, dán, német – ja, bocsika, félbeszakítottalak, volt még valami?
- Film.
- Legelszálltabb perceimben sem álmodtam volna, hogy ilyen könnyen tudunk helyszínt egyeztetni.
- A csehországi az eretnek, s a polák mind tolvaj, ugyanúgy kapzsi szodomiták a firenzeiek, fennhéjázók a velenceiek, a nápolyiak meg csak egyszerű paraszti munkákra jók.
- S hogy csak ennyien leszünk, bár mind itt vagyunk.
- A magyarok? Ivás közben szélesen hadonásznak, és furcsa, formátlan főfödőket viselnek. Az angol mosdatlan szájú, bírvágyó, korlátolt, büdös, farkas varangy, a német meg disznómód zabál és unalmasan társalog. A franciák második legnagyobb erénye, hogy olyan az éneklésük, mint mikor egy anyakecske katedrálist ellik. A legnagyobb, hogy az Alpokon keresztül elvonultak...
- Nem tápolták túl őket feature-ökkel.
- A szerbek indulatosak, a horvátok sokkal jobbak.
- A normandok rosszak, a szaxonok jók. A normandok gyávák, a szaxonok bátrak.

(szerzetesek asztala)

- Még soha senki nem látta.
- Az unikornis olyan mint a lángmadár, csak sokkal nagyobb, alakja is más persze, ám a színei ugyanazok: bíbor, sárga, lila, vörös és fekete. Csupán lábai otrombák, no meg a hangja, attól semmivé foszlik még az elefánt trombitálása is.
- A honvédeknek nem volt gépfegyverük, csak kereplőjük.
- A tükörállat fölveszi annak alakját és tulajdonságait, akivel szembenáll. Lényegében soha nem pihenhet, csak ha valaki elalszik vele szemben. Ha meghal, meghal.
- Mauritánia elefántjai kivezérlik a boldogtalan utast a vadonból, mint Mózes.
- Ez semmi, látnátok a tojásállatot! Százévenként mozdul meg, akkor is pusztán azért, hogy példát mutasson az újjászületésről és állhatatosságról.
- Csak a tisztaszívűek láthatják.
- Tükör által tojásosan.
- Háznyi magas, csak osztrigát zabál és szüzek vérét issza. Az elefántot szarva egyetlen döfésével átszúrja, az oroszlán feléje sem megy, és még Ktétiász, a görög titán sem bírt vele. A szeretet viszont elnyomja benne a vadságot: ha megérzi, hogy szeretettel közelítenek felé, hanyatt dőlve rúgkapál örömében, vagy éppenhogy hátára kapja azt, aki szereti, és felszáll vele.
- Az Indiák seregei elefántok hátán hódítottak, mint a fáraó hadai, hogy vízbefúljanak.
- Az én kedvenc állatom a medve!

(újra a spanyolok asztala)

- The Austro-Hungarian Monarchy was as huge as a... hogy mondják, hogy bálna?
- Whale.
- Yes, as huge, as a whale. Nobody knew, how many ... hogy mondják, hogy ember?
- Hát: man.
- Nem jó. Na mindegy, so nobody knew how many men lived there...
- Many men?
- Many. With different nationalities. But nobody knew. So, after the two world words the Empire was broken to many little pieces, and a... cirkus? Circus, but a tiny one, wandered in the pieces of it, and showed a stuffed, very stinky whale to the poor towns and villages.
- But you, Hungarians, do you have literature?
- Tegnap mesélte, hogy a baszkoknak nincs írott kultúrájuk.
- Yes, I know, as it was with the Irish culture: they had to invent some culture, when they realised, that their is different from the English one. But it isn´t our case: we have a... hogy mondják az országnak?
- Country.
- Igen, igen, de magyarul hogy mondják: mi nekünk Magyarország?
- Anyaország?
- Ez az, szóval we have a country, where everybody is Hungarian. You see, full with Hungarian words, men!, culture, movies, literature...
- And are they translated into Spanish?
- Oh, yes, Esterházy, Nádas, Kertész, Márai – you didn´t hear about them?
- No. They are good? Do you read them?
- Yes, yes, you see... hogy mondják angolul: pást?
- Passz. Tell to her your story with the egg.
- Oh, yes, but tell her you, I cannot in English.
- No, no, you tell so funny.
- So, it happened in Madrid. A woman went to the medicin? Yes, to the doctor. What is your problem, asked he. I cannot tell it. You have to tell, if you want me to cure you. Then, after a lot of hesitation, the woman took out from her pocket a little but a totally regular egg, and told him, she is very confused about it, but in every fourth month she produce this piece of egg. An egg, you know, in every fourth month! And I saw this egg put in formol at that doctor.
- And what did the doctor?
- Nothing, you can imagine, nothing! He just put the egg in formol.

Újra a délceg öregember, ezúttal viszont Humpty Dumptynak öltözve a mennyezettel együtt robban rá a fiúkra, akiknek így nem marad idejük rinocéroszokká válni. Az igazi, falrafestett rinocéroszok is darabokban, olyan az egész kávéház mint földrengés után. A különféle asztaltársaságok – bár szét vannak szórva, se egy asztal, se egy szék nem maradt egészben, zavartalanul csevegnek, gesztikulálnak, isznak, esznek, cigarettáznak tovább. Az öreg mérgesen leporolja magát, benyúl tojásjelmeze alá, fejére illeszti a cowboykalapot, s a rulettasztal körül kászálódó fiúkra kiált:

- Adta vette teremtette, hazatakarodni ebben a minutumban!
A fiatalemberek kicsit kótyagosan, kicsit szégyenkezve néznek föl rá, de a cipzárok máris zárulnak, sapkáikat mélyen fejükbe húzzák, s araszolnak kifelé. Az öreg korbácsával meg-meglegyinti egyiket-másikat, de megenyhülve mondja:
- Nosza, nosza, szaporábban hékás – s azzal eltűnnek. A többiek maradnak.